Puzzle vagy nem puzzle?

Az autizmus szakma egyik legvitatottabb témája a puzzle motívum. Mire utal ez? Pozitív vagy negatív jelentést hordoz? Rengeteg írás született róla, sőt, kutatások tárgya is volt már. Általában megoszlanak róla a vélemények: vannak, aki szerint tökéletes választás, vannak, akik azonnal és véglegesen eltüntetnék és másfajta motívummal helyettesítenék, és persze rengeteg a köztes álláspont.

logos

Honnan ered?

Az első puzzle emblémát 1963-ban alkotta meg a brit National Autistic Society egyik tagja, Gerald Gasson autista gyereket nevelő szülő. Ez a szimbólum lett a szervezet első logója. Így nézett ki:

Old_Logo

Mai feltételezésekkel ellentétben a puzzle darab választását nem a kirakós játék, hanem az angol puzzling szó (“fejtörést okozó”, “rejtélyes”) autizmusra vonatkoztatott jelentésével indokolták. Így írtak róla:

“A puzzle darab azért hatékony, mert az autizmusról mond valamit: a gyerekeinket fogyatékossá teszi ez a rejtélyes állapot; elzárja őket a normális emberi kapcsolatoktól, ezért nem tudnak ‘beilleszkedni’. A síró gyerek képe emlékeztet arra, hogy az autisták igenis szenvednek a fogyatékosságuk miatt.”

Mivel a puzzle darabot akkoriban sehol máshol nem használták logóként, gyorsan el is terjedt – később alakuló szervezetek vették át és használták a saját anyagaikban világszerte, így pár évtized alatt az autizmus egyfajta jelképévé vált.

Ahogy az autizmus fogalma kiterjedt és az emberek egyre többet tudtak a témáról, úgy kezdett átalakulni a jelkép is. Az 1999-ben megjelent autizmus szalagon látható többféle színű és formájú puzzle darabok már a spektrumon élők sokféleségére is utaltak. Ekkorra a síró gyerek illusztrációjával ellátott eredeti logó már jelentősen háttérbe szorult, helyét átvették a különböző, sokféle színű és alakú puzzle-logók. Ezek mellett megjelentek teljesen másfélék is, olyanok, amelyeknek semmi közük nincs a puzzle darabhoz.

Nagyjából a 2000-es évek elejétől kezdtek felszínre lépni az autista érdekvédők, ami azt jelentette, hogy már nem csak szülőktől és szakemberektől lehetett tájékozódni az autizmusról, hanem olyan emberektől is, akik saját maguk élik meg ezt az állapotot. Ezzel együtt jelent meg a neurodiverzitás elve is, amely a korábbi elméletekkel ellentétben az autizmust nem egy kevésbé értékes, rejtélyes vagy kezelésre szoruló állapotnak állítja be, hanem az autisztikus emberek egyenrangúságát és az emberi létezés sokféle módjának tiszteletben tartását hirdeti. A neurodiverzitás jelképe a szivárványszínű végtelen jel:

neurodiversity

Puzzle motívumot nem tartalmazó logókat főképp olyan autizmus témájú szervezetek használnak, amelyeket (részben vagy teljes egészében) érintettek hoztak létre és/vagy működtetnek. Jó példa erre (sok más mellett) az ASAN logója:

asanDe ma már a National Autistic Society is más logót használ:

nas_logo

A puzzle még ma is nagy népszerűségnek örvend, de egyre több kritika éri, elsősorban autisták részéről. Persze ők sem mind, illetve nem csak csak ők emelnek kifogást ellene, hanem neurotipikus szülők és szakemberek egy része is, ahogy érintettek között is vannak, akik semmi problémát nem látnak benne. Az elmúlt évtizedekben készültek azonban olyan felmérések, amelyek azt mutatták ki, hogy az autizmusban érintettek túlnyomó százaléka elutasítja a puzzle-t. Továbbá, egy 2017-es Amerikában végzett kutatás szerint az ottani össznépesség körében is magasabb már a puzzle motívumhoz negatívan viszonyulók aránya, mint azoké, akik több pozitívumot látnak benne.

Mi a gond vele?

A puzzle-t nem kedvelők (túlnyomóan érintettek) általában az alábbi észrevételeket teszik:
– egy zavaros és megfejthetetlen állapotra utal, holott az autizmus nem az;
– megoldandó problémát jelent, holott az autizmust nem kell és nem is lehet “megoldani”;
– a puzzle egy (főképp) gyerekeknek való játék, amely azt sugallja, hogy csak gyerekek lehetnek autisták (ezt erősíti a National Autistic Society első logója is);
– hiányzó részre utal, azt sugallva, hogy az autisták nem teljes értékű emberek;

Épp ezért jobban tudnak azonosulni egy olyan szimbólummal, ami a neurodiverzitást, vagyis a sokféleséget és az egyenrangúságot jelképezi.

Mi az előnye?

Elsősorban az, hogy mint az autizmus világszerte ismert jelképe, felhívja a figyelmet az autizmusra. Bár már közel sem az autizmus szakma az egyedüli, amely használja, mégis elmondható, hogy abban vált a leginkább elterjedtté. Ezenkívül, mivel sokféleképpen értelmezhető, rengetegféle pozitív asszociációja is lehet.

Mi lesz/legyen vele?

Ma is nagyon sok vita van a puzzle körül, fontos azonban hangsúlyozni, hogy mivel szubjektív értelmezhetőségről van szó, egyik vélemény sem “igazabb” a másiknál. Azonban mivel a motívum egy embercsoportra utal, talán azok véleménye a leginkább mérvadó, akik a csoportba tartoznak. Ahogy az LMBTQ spektrumon lévőkről se a heterók mondják meg, milyen motívumot használjanak a magukra és mit gondoljanak magukról (ahogy ez minden más kisebbségi csoportra is igaz), úgy az autistákat is megilleti, hogy ezt főképp ők határozzák meg.

Az érintettek pedig egyre láthatóbbá válnak és egyre intenzívebben hallatják a hangjukat az érdekvédelemben. Ez pedig mindenképpen egy jó dolog.

 

 

Reklámok
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. bagoly37 szerint:

    Én az a puzzle-darab vagyok, amelyik nem illik sehova.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s