Debilek – második felvonás

A régi blogolvasók közül biztosan többen emlékeznek arra az esetre, amikor a tizenvalahány fős aspitársaságunkat egy budapesti kávézóban debileknek titulálták. Dióhéjban a történet: a rendeléseinket összesítő cédulára írta az amúgy is barátságtalan és flegma pincérnő ezt az „azonosítót”, amit társaságunk egyik tagja kiszúrt. Néhány nappal később e-mailben jeleztük a kávézónak az észrevételünket, megemlítve azt is, hogy aspik vagyunk, illetve ha netán zavartunk volna valakit, szerencsésebb lett volna jelezni felénk. Az üzletvezető elnézést kért, az említett felszolgálót írásbeli figyelmeztetésben részesítette, majd meghívott bennünket egy forró italra és biztosított róla, hogy a továbbiakban is szívesen látnak minket a kávézóban.

tisztanepek

Ilyen és hasonló esetek napi szinten előfordulnak, de a végkimenetel nem mindig alakul pozitívan. Kérdezzük meg bármelyik autistát, autista gyereket nevelő szülőt, gondozót, mindenki fog tudni példákat sorolni arra, milyen nyílt ellenszenvvel szembesült már az utcán, boltban, kávézóban, rendezvényen, hivatalban és egyéb helyeken pusztán azért, mert a senkinek nem ártó viselkedése kissé elütött az átlagostól. Vagy attól, amit a merev sémákhoz ragaszkodó ember abban az esetben is elvár másoktól, ha semmi köze nincs hozzájuk.

Bármennyire nem szeretik néhányan az ilyen megjegyzéseket egy autizmus témájú oldalon, a jelenlegi rendszer kirekesztésen és gyűlöletkeltésen alapuló nézeteinek hatalmas felelőssége van abban, hogy jelenleg itt tartunk. Mint tudjuk, a „tiszta népek” ideológiájából nem kevés gond volt már. Ennek egy szelídebb, ám egyre durvuló változata figyelhető meg nálunk ma, hisz elutasítással és kirekesztéssel szembesül minden olyan népcsoport vagy kisebbségi csoport, amely a jelenlegi rendszer nézetei szerint nem része ennek a „tiszta népnek”. És nem csak ők, hanem az őket segítők, a velük szolidaritást vállalók és mindenki más is, aki nem a hatalom kottájából játszik.

Sok emberben, akik a hétköznapokban mocskolódó, kirekesztő megjegyzésekkel illetnek másokat, fel sem merül, hogy ezzel bármi gond lenne. A gyűlölet, az elutasítás, a kirekesztés egyfajta elfogadott, sőt követendő normává vált számukra, hisz a rendszer is ilyen irányt képvisel – akkor mégis miért lenne gond, ha ők a saját környezetükben is így tesznek?

De egy olyan társadalomban, amely a sokszínűséget nem értéknek, hanem zavaró tényezőnek állítja be, az átlagostól eltérő kinézet, viselkedés, életstílus eleve furcsának, sőt visszataszítónak tűnik sokak szemében. Ennélfogva sokan feljogosítva érzik magukat arra is, hogy ha valakinél ilyesfajta viselkedést tapasztalnak, ha másképp néz ki, máshogy él, mint a nagy átlag, akkor kevésbé tekintsék őt embernek és ezt akár ki is nyilvánítsák.

Mit lehet tenni, ha mi magunk, közvetlen vagy közvetett érintettként vagy kívülállóként ilyet tapasztalunk?

Nem szeretném senkinek megmondani, hogyan reagáljon, ha ilyen helyzetbe kerül, vagy milyen tanácsot adjon, ha ilyen esetről hall – csak leírom, mit tartok jónak és mit nem.

„Ne foglalkozz vele, bunkók mindenhol vannak”

Ha valahol kellemes a környezet, kedvesek és korrektek veled az emberek, akkor jó eséllyel a jövőben is szívesen mész majd oda. Ellenben ha valahol belefutsz néhány udvariatlan, beszólogató bunkóba és egész ott tartózkodásodra rányomja a bélyegét ez a negatív élmény, akkor oda a jövőben valószínűleg nem szívesen mész vissza, hiába tudod, hogy néhány bunkó vendég vagy pincér nem minősíti az egész kávézót vagy az egész települést. Figyelmen kívül hagyni a bunkóságot persze lehet, viszont annyi határozottsággal – sajnos vagy sem – nem mindenki rendelkezik, hogy az ilyen megjegyzések egyszerűen leperegjenek róluk minden alkalommal, és úgy tegyenek, mintha semmi nem történt volna.

„Ne menj többé oda, vannak más helyek”

Ez egy ideig működik, azonban az autisták és az autista gyerekeket nevelő szülők többsége akarata ellenére is szorgalmasan gyűjti az ilyen élményeket, amelyek hatására néhányuknak egyszer csak elege lesz, belefárad, megtörik, és úgy dönt, nem megy többé sehová – ez pedig egyenes út a társadalom perifériájára.

„Ordítsd le a fejét / vágd pofán”

Teljességgel érthető, ha valakiből ilyen esetben az indulatok törnek felszínre, azonban ha leereszkedünk a szintjére, csak azt fogjuk megerősíteni, hogy mi sem vagyunk különbek nála. Így pedig nem várhatjuk másoktól, hogy egyetértsenek velünk vagy támogassanak minket. Épp ezért fontos a határozott, ámde higgadt stílus – kivéve persze, ha valaki a testi épségünket veszélyezteti.

A leghatásosabb pedig az lenne, ha fokozatosan felszámolnánk a mi társadalmunkra jellemző óriási közönyt. Nálunk ma minden következmény nélkül megtörténhet, hogy mások füle hallatára idiótának neveznek egy autista gyereket, ha sikít, pörög vagy repked, hogy lenézően kioktatják a szülőt arról hogyan kellene nevelnie, hogy verbálisan vagy fizikailag bántalmaznak egy érintettet azért, mert nem tud beilleszkedni vagy mások számára furcsán viselkedik. Ám az ilyen abúzusokért nem kizárólag az agresszor a felelős, hanem azok is, akik passzívan szemlélik a szituációt, még ha magukban nem is értenek vele egyet. A passzív viselkedés lényegében egyetértést, de legalábbis beletörődést sugall. De ha felállunk is kinyilvánítjuk, hogy nem értünk egyet ezzel, akkor nem csak az adott szituáció elszenvedőjének segítünk, hanem kifelé is azt mutatjuk: a másokat mocskoló, kirekesztő magatartás nem elfogadható. Ennek hatására pedig többen mernek majd közbelépni, ha valakit ok nélkül bántanak vagy valaki segítségre szorul. Az agressziót kezdeményezők egyik sajátossága épp az, hogy általánosítva fogalmaznak, de legalábbis egy tágabb közösség nevében beszélnek („Mindenkinek elege van belőled”, „Itt nem kérünk a hozzád hasonló bolondokból”), azonban korántsem biztos, hogy egy adott helyzetben valóban ők vannak többségben.

Reklámok
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Debilek – második felvonás bejegyzéshez

  1. bagoly37 szerint:

    Ne is finomkodjunk: a rendszer a fasizmus irányába halad. Jut eszembe, ma még nem angoloztam, na akkor go!

  2. BEN szerint:

    Én BEN vagyok, aspergeres és meleg. Másfél hete részt vettem egy meleg csoportban, ahol elmentem velük megnézni egy kastélyt. Sosem felejtem el azt a napot. Nagyon szeretek fotózni, alkotni, dokumentálni mindent ami velem történik. A pszichológusomnak megírtam a történteket, melyeket ha szabad megosztok:
    “Ma rettenetes dolog történt. Emlékszel mikor megemlítettem ezt a meleg kirándulós közösséget? Erre is nehezen szántam el magam, de elmentem. Ma volt egy alkalom. Egy kastélyban voltunk. Összesen 4-en mentünk oda. Megvolt a találkozó az Őrs vezér terén, bemutatkoztam, nem volt baj. Az aki a mai alkalmat vezette egy szemüveges, középkorú, nevét nem tudom ki volt, de a modorával volt gond. Nem foglalkoztam vele, gondoltam inkább elkerülöm, mert nem tűnt szimpatikusnak. A kastélyban ahol voltunk direkt megkérdeztük lehet e fotózni, és a kastélyban lévő férfi megengedte. Csak a kiállított tárgyakat nem volt szabad. Betartottam, nem volt itt sem baj. Amikor a kastély másik részlegébe mentünk álltam egy darabig, majd észrevettem egy belső termet. Mindössze egyetlen lépéssel álltam előtte és le akartam fotózni, erre az a középkorú szemüveges hangosan rámszólt, meg még egy öregember is. Mintha valami halálos bűnt követtem volna el. Azért szóltak rám, mert nem a szobába mentek először. Én azzal válaszoltam hogyha már ott állok az ajtóban akkor fotózok. Még soha sem fordult elő ilyesmi és ahányszor megyek valahova egyedül, vagy társaságban ezt sosem jegyezték meg! Mi rosszat csináltam ezzel? Megörökítettem szép dolgokat. A szemüveges, középkorú pasas lekezelő volt. Azt mondta nem körülöttem forog a világ, meg nem rólam szól az egész program. Most erre hogy reagáltam volna abban a pillanatban?! Nem akartam a középpontban lenni, sosem volt ez a szándékom. Te is tudod hogy mindíg van ez az autisztikus magányos szakaszom, és elvonulok alkotni. Ebben az esetben a csoporttal voltam. Amikor kijöttünk a kastéylból akkor ezt megjegyeztem annak az embernek, akit egyáltalán nem érdekelt hogy nekem ez hogy esett! Még újra rámszólt hogy állítsam le magam, és ismételgette a korábbi mondatait. Szenzoros ingerek értek, kezdtem rosszul lenni és ezért emeltem a hangom mert elkapott a remegés és a pánik. Amikor konfliktus van ez gyakran előfordul. Lett egy vita, és szerencsére tudtam kezelni úgy a bajt, hogy nem lett komolyabb a konfliktus. Kijövet a kastélyból próbáltam megértetni azzal az emberrel hogy mi miért van, de olyan szívtelen volt hogy majdnem nekimentem! Szerencsére ez nem történt meg csak a kezét fogtam meg pusztán azért, mert azt akartam hogy megálljon és meghallgasson! Aztán rámüvöltött hogy száljak le róla mert ha nem pofán ver. Ha ezt megtette volna akkor tuti visszakapta volna. A pasas azt is megjegyezte hogy nem szabadott fotózni, holott a kastély vezetője engedélyezte, csak a kiállított tárgyakat nem. Ez le volt tisztázva!!! Mindent megkérdeztem, leinformáltam mit nem lehet. Én legyek nyugodt Eszter?! Ha csak meg merem próbálni a dolgokat mindíg történik valami borzalom! Ismét az utamba került egy érdekltelen, szívtelen ember, aki pofa nélkül otthagyott a többiekkel. Szabályosan rosszul lettem! Szerencse hogy volt nálam víz, ittam és a busz is gyorsan levitt az Őrsre. Ott az Árkádban a mosdóban borultam ki. Tudod mennyire érzékenyen érintenek az ilyen dolgok. Hogy létezhet ennyi aljas ember? Emlékszem amikor az az autista srác került ugyanolyan helyzetbe tavaly az AURA-ban én ott voltam és megnyugtattam. Ilyenkor ezt kell tenni és nem magára hagyni a másikat. Én nem akartam a középpontban lenni, csupán kikapcsolódni, elterelni a gondolataimat és erre egy ilyen ember kerül az utamba. ”
    A Más program meleg közösség tagjaival mentem aznap. Napokig rosszul voltam és a zalakarosi utam nyugtatott meg. A pasi aki bántott a nevét nem tudom, de annyit igen, hogy a Központti antikváriumban dolgozik.
    Megvallom sok közösségben voltak gondjaim, de nem azért mert rossz vagyok, egyszerűen vannak félelmeim, önmagammal való gondok.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s