Csodamódszerek

A tudomány jelenlegi állása szerint az autizmus kialakulása genetikai okokra vezethető vissza. Mivel nem betegség, ezért nincs rá gyógymód. Ennek ellenére időről-időre felbukkannak olyan “csodamódszerek”, amelyek rövid időn belül “teljes gyógyulással” vagy nagy százalékos tünetmentességgel kecsegtetnek.

A “csodamódszer” feltalálója rendszerint megnevezi az autizmus valódi okát, amelyre egyedül ő jött rá. Ezt követően feltárja a bombabiztos gyógymódot, amelyet egyedül ő alkalmaz. Illusztrációként bemutat egy érintettet, akinél minden korábbi terápia, fejlesztés sikertelen volt, ellenben az ő módszerének köszönhetően végre “kigyógyult” az autizmusból.

csodamodszer-1

Mint az rendszerint a módszert kipróbálóknál kiderül, a csodaterápia nemhogy nem válik be, de – rosszabb esetben – komoly fizikai és/vagy pszichés károkat okoz az érintettnél. Előfordul, hogy a módszer feltalálója ezt normál kezdeti szakasznak tünteti fel és arra biztat, hogy csak folytatni kell a “terápiát”, a siker garantált. A végeredmény így nem csupán a még nagyobb fokú fizikai és/vagy lelki sérülés, de jelentős anyagi kár is. Mire a csaló a hatóság látókörébe kerül, már sok embert megkárosított.

Amikor egy ilyen eset médianyilvánosságot kap, az olvasók nem csak a csalót támadják, hanem azokat a laikusokat (nagy többségben szülőket) is, akik bedőltek a módszerének. Szidják őket a hiszékenységük, ostobaságuk és felelőtlenségük miatt, hisz egy minden tudományos alapot nélkülöző módszerrel kísérleteztek a saját gyerekükön. Nézzük azonban, hogyan juthat el egy szülő vagy érintett odáig, hogy higgyen a “csodamódszerekben”.

Bár a változás már folyamatban van, a mi társadalmunkban még mindig a betegségközpontú szemlélet az uralkodó. Ezért ha egy gyerek autizmus diagnózist kap vagy akár csak felmerül nála az autizmus gyanúja, a szülőben aktiválódik az összes autizmussal kapcsolatos negatív tapasztalat, elképzelés és hiedelem, ami élete során felhalmozódott benne a neveltetése, az olvasmányai, a média reprezentációja és más külső hatások eredményeképpen. Mindezt nem vagy csak kevéssé cáfolják meg a diagnosztikai eljárás során, ezért a szülő egyik első reakciója a kétségbeesés. Ezt a kétségbeesett, labilis állapotot használják ki az anyagi hasznot remélő csalók azzal, hogy az elkeseredett, az autizmus terén alig vagy egyáltalán nem jártas szülőnek egy gyors és hatékony egyedi “megoldást” ajánlanak. Emelett azért is károsak az ilyen módszerek, mert tovább erősítik a betegségközpontú szemléletet, hisz az autizmus megszüntetésének a leplezett szándéka ugyancsak azt implikálja, hogy az autizmus valami rossz dolog, amitől meg kell szabadulni.

Hihető vagy sem, kétségbeesett és tanácstalan állapotban olyan emberek is belesétálhatnak ilyen csapdákba, akik az élet egyéb területein tájékozottak és megfontoltak, netán maguk is negatívan minősítik azokat, akiket kamumódszerekkel át lehet verni. Talán már történt is velük hasonló, ha nem is ugyanott és ugyanolyan mértékben. Áldozathibáztatás helyett érdemes inkább néhány dolgot átgondolni.

Az autizmusra visszatérve, milyen jelek utalnak arra, hogy kamumódszerbe botlottunk?

– A módszer feltalálója nem autizmuskutató, hanem maga is laikus. Ha mégis szakembernek adja ki magát, csakis a módszerével kapcsolatos hivatkozásokban tűnik fel a neve, sehol máshol.
– Az általa feltárt ok köszönőviszonyban sincs a kutatók által meghatározott okokkal, magát a módszert pedig úgy mutatja be, mint egy forradalmi újítást, ami szőnyeg alá söpri az összes addigi kutatási eredményt. Nézzük pl. Tóth Zoltán teóriáját (a témában itt olvasható egy remek cikk is):

“az autizmust örökölhető pánik stressz okozza, általában egy háborús erőszak, amit egy fogantatáskor vagy azután szerzett érzelmi stressz erősít fel, és úgy tűnik, világon egyedülálló módon megoldást találtak rá”

…vagy a néhány évvel ezelőtt leleplezett, de a média által most újra felkapott “fehérítőgyógymód” kiindulópontját:

“az autizmust a gyermek testében lévő paraziták okozzák és azokat a fehérítő kiviszi, amitől ezáltal rendbe jön a gyermek.”

…vagy egy olyan módszerét, ami létfontosságú élelmiszerek megvonásával akarta kiiktatni az autizmust:

“Az autizmus a mai napig rejtélyes betegségnek számít, melynek kezelése kapcsán nemrég forradalmi felfedezés született. Lehetséges összefüggést találtak ugyanis a betegség kezelése és az étrend között.”

– Rendszerint hirtelen, szinte egyik napról a másikra bukkan fel az úgynevezett gyógymód. Semmi nem található az előzményeiről, pl. korábbi kísérletekről, kutatási fázisokról.
– Maga a “gyógymód” általában olyasmi, amit ezen a területen még sosem használtak, így nem lehet azonnal megcáfolni.

Felbukkannak néha olyan egyéb kreált okok is, amelyekre nem csodamódszert ajánlanak, hanem valami más céljuk van, pl. a bűnbakkeresés vagy egyszerűen csak egy kis hírnév szerzése. Ilyen, amikor a szülői magatartást, a pedagógiai baklövéseket vagy akár a kedvelt rajzfilmfigurát, Peppa Malacot teszik felelőssé az autizmus kialakulásáért.

peppapig

Ezeknél ugyanúgy nem áll fenn ok-okozati összefüggés, mint a csodamódszerek esetében. Peppa Malacról például azt állították, hogy felsőbbrendűségi komplexusa van, tiszteletlen, irigy, gőgös és büszke, ennek következtében pedig azok a gyerekek, akik naponta legalább 30 percig Peppa Malacot néznek a tévében vagy az interneten, 56%-kal nagyobb eséllyel lesznek autisták, mint azok, akik más rajzfilmeket néznek. A felsorolt tulajdonságok nem tudom, mennyire igazak Peppa Malacra, az viszont biztonsággal állítható, hogy az autizmushoz és pláne annak kialakulásához semmi közük nincs. Ahogy a szülők és a pedagógusok nevelési elveinek sincs.

Mit lehet még tenni annak érdekében, hogy se mi magunk, se mások ne essenek a csodamódszereket ígérő csalók hálójába?
Legfontosabb lenne a csalókat keményen büntetni, ami sajnos nem minden esetben valósul meg. Ha viszont egy ilyen eset lelepleződik, a média rendszerint hírét viszi.
Mindenkinek, akinek a gyereke vagy ő maga friss diagnózissal rendelkezik, érdemes széleskörűen tájékozódnia, több irányba is. Az autizmusnak nagyon nagy szakirodalma van, elsősorban angolul, de magyarul is egyre több szakkönyv, beszámoló érhető el.  A szakirodalom mellett hasznosak más érintettek, szülők írásai is, amelyekből szintén sokat lehet tanulni.

Végül: az autizmus továbbra sem betegség, hanem egy élethosszig tartó állapot, egy olyan eltérő képességprofil, ami bár különbözik, de semmivel sem rosszabb a neurotipikus képességprofilnál. Megfelelő fejlesztéssel és hozzáállással nagy mértékben megkönnyíthető a neurotipikus világban való boldogulás, azonban neurotipikussá válni semmilyen módszerrel nem lehet – és nem is kell.

Advertisements
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s