Kellemetlen emberek és káros hatásaik

Az előző posztban felmerült, hogy mennyire kiszolgáltatottá válhat egy aspi egy rengetegféle személyiségprofilt tömörítő, viszonylag szűkebb környezetben. A jelenlegi poszt néhány olyan embertípust mutat be, amelyek tovább nehezítik a beilleszkedési nehézségekkel küzdő, visszahúzódóbb természetű, naivabb személyek életét. Az itt bemutatott példák egyike sem egy bizonyos emberről szól, hanem saját és más aspik személyes tapasztalataiból összegyúrt viselkedésmintázatot ír le.

A “csúnyabarátnőt” tartó lány

Fontos számára, hogy legyen mellette valaki, aki kiemeli az ő szépségét, szuperségét, extraságát, ezért általában egy fizikailag előnytelenebbnek kinéző és gyakran szociálisan is a periférián lévő “barátnőt” választ erre a célra.

Míg sok NT kamaszlány (és felnőtt nő) számára a társadalmi elvárásoknak köszönhetően mindent felülír az, hogy jól nézzen ki és ezáltal magára vonja mások figyelmét, az aspilányoknál nem ez az elsődleges szempont. Ők nem töltenek naponta jelentős időt szépítkezéssel és a szociális téren elszenvedett hátrányaik miatt könnyebben befolyásolhatóak. Ezért ők könnyebb célpontok egy olyan lány számára, akinek csak arra kell valaki, hogy mellette még nagyszerűbbnek érezhesse magát.

Az ilyen barátnő általában jó manipulátor is. Módszeresen leépíti az aspilány esetleges egyéb baráti kapcsolatait, eléri, hogy leginkább hozzá ragaszkodjon. Az aspilány ezért úgy érzi, egyetlen jó barátnője van, akit nem veszíthet el, különben magára marad. Gyakran még örül is annak, hogy egy ilyen nagyszerű lány a bizalmába fogadta, sőt, úgy érzi, barátnője irigylésre méltó adottságokkal, tulajdonságokkal rendelkezik. A nagyszerű lány ezt persze ügyesen ki is használja. Tudja, hogy népszerűtlen barátnőjét dróton rángathatja, megbánthatja, megalázhatja, mert az aspilány az egyedül maradástól való félelmében végül mindig visszafogadja őt a kegyeibe.

Fizikai és szociális téren meglévő előnyei miatt a barátnő a csoporthierarchiában is magasabb helyet foglal el. Gyakori, hogy a visszahúzódóbb természetű, manipulálható aspilányt “csak mint XY barátnőjét” fogadják be egy társaságba. Így ő nem lesz teljes értékű tagja a közösségnek, csupán valakinek az árnyékában jelenik meg. Ezt a szerepet a közösség többi tagja lekicsinylő vagy sokszor jó szándékúnak vélt, de valójában önbizalomromboló megjegyzésekkel meg is erősíti (pl. “Milyen szép dolog Emmától, hogy így törődik azzal az esetlen és buta Tímeával. Nekem nem lenne türelmem hozzá, de Emma még csak nem is szégyelli, hogy vele van.”), illetve gyakori, hogy az aspilányt hibáztatják, amiért “hagyja magát kihasználni”, ezzel pedig legitimalizálják a barátnő elnyomó viselkedését (pl. ha Tímeát egy fiú nyilvánosan megalázza és Emma együtt nevet rajta a többiekkel, senki nem teszi szóvá neki, hogy “A te barátnőd, miért nem állsz ki mellette?” hanem hallgatólagosan vagy kimondva Tímeát teszik felelőssé a saját “lúzerségéért”).

Előfordul, hogy kívülállók a két lány egyenlőtlen kapcsolatát látva megpróbálják felnyitni az aspilány szemét arra, hogy “barátnője” csak kihasználja. Ezt sokszor az aspilány is ugyanúgy érzi, mégis elutasítja a kapcsolat leépítésének gondolatát, mert a barátnő a profi zsarolás és az aspilány más barátságainak lerombolása által ügyesen magához láncolta őt. Így aztán az egyenlőtlen viszony, a kihasználás addig tart, amíg valamelyikük új társaságba kerül, pl. iskolát vált.

Mit lehet tenni?

Emlékezz erre: önmagadért vagy szerethető. Nem kell hagynod, hogy valaki kizárólag a saját előnyére használja ki a barátságodat. Ha időt és energiát fektetsz bele, fogsz találni olyan barátokat, akiknek az érdeklődésük, értékrendjük a tiedhez hasonló lesz, és akik önmagadért fognak szeretni és elfogadni.

Az okostojás

Mindenhez hozzá tud szólni, mindenről van véleménye, amelyet sokszor tényként ad elő. Bármiről is legyen szó, mindig hatalmas magabiztosságot mutat, ami miatt meggyőzőnek, okosnak tűnik mások szemében. Tájékozottságának valós mértéke a gyanútlan beszélgetőpartner szemében gyakran rejtve marad.

A tudálékosság+magabiztosság kombinációt használja mások lenyomására és ezáltal saját felsőbbrendűség-tudatának fenntartására vagy növelésére. Különösen azokkal szemben alkalmazza ezt a módszert, akiket a “nagy tudásával” el tud kápráztatni, illetve akik csekély önbizalommal rendelkeznek és emiatt abban az esetben sem mernek vitatkozni az okostojással, ha kételkednek annak igazában. Utóbbi előszeretettel tereli a beszélgetést szakterületének valamely ága felé, amelyben tévedhetetlennek tartja magát. Gyakran ironizál vagy szúr bele a kijelentéseibe nyílt vagy burkolt lejárató megjegyzéseket akár személyekkel, akár témákkal, nézőpontokkal kapcsolatban. Sokszor nevet ki másokat.

A megmondóemberrel ellentétben nem akarja előírni a másik félnek, hogy mit hogyan csináljon – kizárólag saját tudásának állandó villogtatása a fontos. De hogy mennyire felszínesek az ismeretei, az nagyon könnyen kiderül, ha olyan témáról kezdünk vele beszélni, amelyről egyértelműen mi tudunk többet, pl. a szakterületünkről vagy az SI-nkről.

Mit lehet tenni?

Ha lejárató megjegyzéseket tesz rád és ezt nehezen viseled, ha nagyon idegesít a veled szembeni tudálékoskodása, két lehetséges módszert alkalmazhatsz ellene:

1. Húzd csőbe párszor. Dobj fel egy SI témát, hagyd, hogy kezdjen okoskodni, majd tárd elé a bizonyítékot. Nem valószínű, hogy elismeri a tévedését, de magában el fog bizonytalanodni a témát illetően. Ha az akciód hatására vérszemet kap és csakazértis le akar nyomni, igyekezz a saját térfeleden tartani a labdát – irányítsd te a társalgást. Játsszd el ezt addig, amíg megtanulja, hogy nem érdemes veled ujjat húzni.

2. Nagyvonalúan hagyd figyelmen kívül. Ne engedd, hogy belerángasson a csapdájába. Találj ki frappáns válaszokat arra vonatkozóan, hogy miért nincs most időd, kedved társalgásba bocsátkozni vele, majd éles helyzetben süsd el ezeket.

Az anyáskodó

Lehet egy új szobatárs, egy új kolléga vagy csak a tágabb ismeretségi körből valaki. Az eddig bemutatott példákkal ellentétben az ő viselkedése nem feltétlenül manipulatív. Lehet teljesen jó szándékú is, azonban minden esetben meglehetősen hamar láthatóvá válik a gondoskodó jelleme. Ami bármelyik esetben igaz: arra veti ki a hálóját, aki esetlenebbnek, félénkebbnek tűnik és az új környezetben kevés vagy semennyi ismeretséggel nem rendelkezik.

Egy aspi, aki a változásokat eredendően nehezen viseli és jóval több időre van szüksége az új körülményekhez való alkalmazkodáshoz, netán láthatóan botladozik is és tart a környezet reakciójától, gyakran örül annak, ha egy segítő szándékú(nak látszó), tapasztaltabb, sokszor idősebb személy a szárnyai alá veszi. Egy ilyen szituáció először a kényelmesség érzetét váltja ki, ám ha egy aspi akaratlanul is belesimul ebbe szerepbe, akkor hosszabb távon még önállótlanabbá válik, ami pedig egy munkahelyen finoman szólva sem kifizetődő. Az önállótlanság érzete nemritkán vált ki dühöt, ami az anyáskodó személlyel való éles konfliktusokba is torkollhat.

Mit lehet tenni?

A segítségét természetesen el lehet fogadni, azonban figyelni kell arra, hogy ne kiskorúsítson téged. Ne az önálló feladatvégzésre képtelen, folyton másvalaki segítségére szoruló személy szerepében tűnj fel mellette. Ne helyetted intézkedjen, hanem hatékonyan segítse elő az új környezetben való boldogulásodat – és csak addig, ameddig szükséged van rá. Amit (már) önállóan is meg tudsz csinálni, azt csináld is meg. Csak abban kérj tanácsot, útmutatást, amiben valóban bizonytalan vagy.

A nyíltan lejárató

Abban leli örömét, hogy másokat nyilvánosan kellemetlen helyzetbe hozzon, megalázzon. Hatalmas nagy szája és erőteljes fellépése van, sokan már emiatt is kerülik a vele való konfrontálódást. Ugyanúgy a bizalmatlan, visszahúzódóbb embereket nézi ki, akik nem tudják hatékonyan megvédeni magukat.

Mivel sok ember szemében menő dolognak számít másokat rugdosni, az ilyen ember rendszerint maga mögé tudja állítani a társaság egy részét, akik aztán ha nem is becsmérlik ugyanakkora vehemenciával a periférián lévőket, látszólag semmi kivetnivalót nem találnak a folytonos piszkálásukban.

Mit lehet tenni?

Ijesztőnek tűnik, azonban mivel teljesen nyílt kártyákkal játszik, könnyebb kezelni. A mögötte állók látszólagos egyetértése valójában addig tart, amíg nem kerülnek ők is (akár csak egyetlen alkalommal is) a másik oldalra és nem szembesülnek a nyíltan lejárató ember rájuk zúduló becsmérlő megjegyzéseivel. Ilyen alkalommal az is kiderül, hogy közel sem élvez a nyíltan lejárató ember akkora támogatást, mint sokan gondolnák. Legtöbben kerülik a vele való konfrontálódást, ezért inkább beleolvadnak a háttérbe, ám valójában nem értenek egyet vele. Ha emberünk egy másik határozott fellépésű egyénnel kerül szembe, akkor a két oldal támogatottsága jobban megoszlik, de még az is előfordulhat, hogy a többség ellene fakad ki. Mivel mindenki számára egyértelműen látható, hogy milyen módszerekkel operál, néha olyanok ellenszenvével is szembe kell néznie, akiket épp nem pécézett ki magának.

Ezt tudva érdemes olyan emberek társaságát keresni, akik nem szimpatizálnak az ilyen ember által alkalmazott módszerrel. Azt is tudni kell, hogy a nyíltan lejárató embernek a legnagyobb örömet az okozza, ha látja, célpontja számára mennyire bántóak a megjegyzései – ezért aztán ha igyekszünk egy mások bántásában örömét lelő ember megjegyzéseivel nem különösebben törődni, akkor az akciója nem lesz hatásos, következtetésképpen vissza fog venni velünk szemben.

A sunyi számító

Taktikája: mosolyog mások képébe, kedvesnek mutatkozik velük (ritkábban semlegesen viselkedik), a hátuk mögött pedig bemártja őket, hazugságokat terjeszt róluk. A naivabb, szerényebb emberekkel, akiket gyakran megtéveszt a kedvességével, könnyű dolga van. Színlelt bizalmaskodásával információt csal ki tőlük, amelyet gyakran teljesen más kontextusba helyezve, kiforgatva használ fel ellenük vagy a saját javára.

Egy olyan főnöknél, aki alkalmazottainál nem elsősorban a szakmai előmenetelre, hanem a hibákra fókuszál, egy ilyen ember könnyen pluszpontokat szerez kollégái kárára. Sokszor nem direkt módon, hanem csak finom utalásokkal adja a főnök tudtára, hogy egyes kollégákkal kapcsolatban épp milyen nemkívánatos dolgot látott, hallott, tapasztalt. Ezzel eléri, hogy a főnök mondja ki, mi is a probléma az adott személlyel, ő pedig utólag számonkérhetetlen marad (“De hát én nem is mondtam azt, én nem úgy fogalmaztam, én ott sem voltam.”)

Mit lehet tenni?

A tenyérbemászó kedvesség, a folyamatos fülig érő mosoly legtöbbször nem őszinte. Aki így ismerkedik, azzal nem árt már a kezdet kezdetén óvatosnak lenni, idővel pedig (amennyiben sokszor vagy a társaságában) megfigyelni, milyen jellem rejtőzik az álarca mögött. Ha nyilvánvalóvá válik az áskálódó, alattomos természete, csak annyi információt közölj vele, amennyit mindenképpen szükséges. Fogalmazz tömören és egyértelműen, a többféleképpen értelmezhető kijelentéseket kerüld. Ha bemártott a főnöködnek, kollégádnak vagy egy bizalmas barátodnak, tisztázd az illetővel, milyen információt adtál át neki és mi a valóság.

Amitől biztos meghátrál, az a nyílt és egyenes szókimondás. Ő ugyanis nem ehhez szokott, hanem a képmutatáshoz, a rosszindulatú pletykák, hazugságok terjesztéséhez, a mások háta mögött való pusmogáshoz. Azzal, ha pusztán annyit mondasz neki, hogy fejezze be ezt a viselkedést veled szemben, nem csak azt adod tudtára, hogy nem díjazod az attitűdjét, hanem azt is, hogy átlátsz rajta. Mivel a nyílt szembesítés olyasmi, ami tőle idegen, azonnal meghökken és visszavesz.

Reklámok
Kategória: Uncategorized
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s