Kecskülés MegaBrutal-lal

Folytatódik az aspergeresek és magasan funkcionáló autisták bemutatását célzó interjúsorozat. A második interjúalany az asperger.hu fórum adminisztrátora, MegaBrutal.

Mivel foglalkozol?

Többnyire informatikával és annak a különböző ágazataival foglalkozom. Szeretek sysadminkodni, videojátékot fejleszteni, programozni. Sőt, eredetileg programozó szerettem volna lenni, valószínűleg leszek is, csak egyelőre nem vagyok az.

Hogy jutottál erre a pályára?

Kispöcs koromtól kezdve érdekel ez a terület. Úgy kezdődött, hogy a faterom ciccantott egy leselejtezett számítógépet – egy 286-ost MS-DOS 6.22 operációs rendszerrel – ezen kezdtem el tanulni, kísérletezni. Ez az érdeklődésem később is megmaradt. Láttam azt is, hogy milyen király programok meg játékok vannak a gépen és felmerült bennem a kérdés, hogy hogy lehet ilyeneket csinálni. Tehát az oké, hogy ott van a pofám előtt, de hogy csinálok én is egy ilyet – így kezdett érdekelni a programozás. Először a QBasic nyelvvel ismerkedtem meg, utána a Pascallal, majd a C-vel. Később, amikor már lett modern gépem internettel, a PHP és más programnyelvek is előtérbe kerültek.

Ezt az érdeklődési területet figyelembe véve mennyire tudtad megértetni magad a kortársaiddal?

Nagyjából semennyire. Például másodikos koromban új iskolába kerültem és próbáltam megértetni magam a többiekkel. Odajöttek hozzám, kérdezgettek, én meg nem igazán tudtam, hogy hogy viszonyuljak hozzájuk, ezért mondani akartam valami nagyon okosat, ami az lett, hogy CD MD RD DIR. Ezek egyébként DOS parancsok: a CD belép egy könyvtárba, az MD létrehoz egy könyvtárat, az RD töröl egy üres könyvtárat, a DIR pedig kilistáz egy létező könyvtárat. Azt gondoltam, hogy ez biztos egy olyan dolog, amivel belopom magam az osztálytársak szívébe, de nem igazán hatotta meg őket a dolog, inkább dilisnek néztek emiatt.

Az évek folyamán hogy alakult a kapcsolatod velük?

Felemásan. Voltak, akik utáltak, mások semlegesen viszonyultak hozzám, és ugyanakkor voltak olyanok, akikkel összebarátkoztam. Az egyik legjobb barátomat, akivel a mai napig tartjuk a kapcsolatot, az általános iskola második osztályában ismertem meg.

Milyen más speciális érdeklődési területeid voltak/vannak?

Időszakos SI-jeim az informatikán belül is vannak. Néha előfordul, hogy egy kisebb területre rákattanok és foglalkozom vele egy darabig, például kernelt építek, majd bug-ot keresek bennük. Illetve voltak más jellegű SI-jeim is, például kispöcs koromban két finn ismerősömnek köszönhetően meg akartam tanulni finnül, csak akkoriban ugye nem lehetett csak úgy letölteni nyelvoktató anyagokat a netről. Mivel hosszú ideig nem jutottam olyan minőségű nyelvkönyvhöz, amiből el lehetett volna kezdeni tanulni, csökkent a motivációm. Hasonló mintázat mentén kezdett el érdekelni a mandarin kínai is. Akkor nagy örömömet leltem abban, hogy elemezgettem a kínai írásjeleket, felfedeztem, hogy több részletből állnak össze (mint később megtanultam, ezeket radikálisoknak nevezik), tehát informatikai szakszóval „modulárisak”.

Hogy jött képbe az AS?

2009 körül egy olyan időszakon voltam túl, amikor egyszerűen csak azt gondoltam, hogy eddig csak szerencsétlenül alakultak a dolgaim, de igazából nincs velem semmi gond és én is képes vagyok arra, amire bárki más. Ezalatt értem a kapcsolatok kialakítását vagy akár a szakmai sikereket is, ugyanis volt egy olyan megfigyelésem is, hogy mások mintha könnyebben érnének el sikereket a szakmájukban. Tehát azt gondoltam, hogy mindez nekem is ugyanúgy összejöhet, csak bele kell vágnom intenzíven, azonban ekkor jöttek olyan pofára esések, amelyeket már nem tudtam figyelmen kívül hagyni. Ezek hatására derült ki számomra, hogy nem, én mégsem vagyok olyan, mint mások, és ennek valami oka van. Szenzoros problémáim is voltak, egyszer a kollégiumi szobában gondolkodtam el azon, hogy miért van az, hogy engem zavar a konnektorba dugott töltő ciripelése, amit a szobatársaim meg sem hallanak. Ilyen és egyéb érzékelési problémáim is voltak, amelyek végigkísérték az életemet és ezek alapján is úgy tűnt számomra, mintha mások másképp érzékelnék a világot, mint én. Elhatároztam, hogy mindennek megpróbálok utánanézni, hiszen lehet, hogy vannak emberek, akik hasonló problémákkal küzdenek. Viszont ezt az egészet nem igazán tudtam megfogni, fogalmam sem volt arról, hogy merre induljak, mire keressek rá. Rátaláltam az INTP és INTJ személyiségtípusok leírására, ezek eléggé passzoltak rám, ennek alapján azt gondoltam, hogy akkor biztos introvertált vagyok meg a többi betű az MBTI képletből… Később találtam rá a specifikusabb magyarázatra, vagyis az AS-re. Semota blogja felismerésszerűen hatott, elolvastam más leírásokat is, tájékozódtam a témában. Mindig volt igényem arra, hogy másokkal ismerkedjek, interneten sok emberrel vettem fel a kapcsolatot, az IRC-s és MSN-es ismerőseim száma nagyobb volt a valós (azaz személyesen is ismert) ismerőseim számánál. Semotának először a blog.hu üzenetküldő rendszerén írtam, a segítségét kértem annak az eldöntésében, hogy tényleg AS-es lehetek-e. Nyilván tudtam, hogy szakvéleményt ő nem adhat, de szerettem volna erről beszélni vele. Eleinte e-mailen, később chaten kommunikáltunk, ennek során is egyre biztosabb lettem abban, hogy engem is érint az AS. És azóta, életem során, folyton olyan dolgokat tapasztalok, amik csak megerősítenek abban, hogy aspi vagyok.

Milyen más előnyöket és hátrányokat tapasztalsz, amelyek az AS-ből erednek?

Eleinte nem reagáltam megfelelően az AS-re, ugyanis felsőbbrendűség-tudatom alakult ki, idealizálni kezdtem az aspikat. Tudatosan ráerősítettem a tipikus aspi traitekre is, például csakazértis beleástam magam az SI-jeimbe, a másokkal való interakcióimban is előhoztam, holott tapasztaltam korábban, hogy ez nem működik. Úgy voltam vele, hogy ha mások ezt értékelik, akkor jó, ha meg nem, akkor kecskefasz. De egy idő után ez tarthatatlanná vált. Miután az egyetemet otthagytam, volt egy nagyon nehéz időszakom, akkor úgy éreztem, hogy lényegében nincs személyiségem, hogy ami addig voltam, az romba dőlt. Miután ebből kilábaltam, már tudatosan figyeltem arra, hogy ne kényszerítsem rá a környezetemre az AS-ből fakadó, mások számára zavaró dolgokat, de ugyanakkor a környezetem se kényszeríthesse rám maradéktalanul az elvárásait. Igyekeztem valamiféle egyensúlyt találni a kettő közt, ami elég jól meg is valósult. Így már tényleg nagyon sokat segít az, hogy tisztában vagyok a saját képességprofilommal, tudom, hogy mi megy jól nekem és mi kevésbé. Ha valamiről tudom, hogy menne, akkor valószínűleg nem az a legjobb módszer, hogy belevetem magam, hanem előbb felmérem, hogy milyen körülmények szükségesek ahhoz, hogy ki tudjam hozni magamból a maximumot. Ha pedig valami nem sikerül, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy nincsenek meg a megfelelő képességeim, hanem valami más is lehet a probléma, amin javítani kell.

Nem bántad meg, hogy otthagytad az egyetemet?

Életem legjobb döntése volt. Az egyetemen nem éreztem jól magam. Nem láttam perspektívát, meg az egyetem szakmai színvonala is hagyott némi kívánni valót maga után. Az volt a benyomásom, hogy csak fölöslegesen szívatják az embert, de a lényeget nem tanítják meg. Sajnos a magyar oktatási rendszer nem igazán aspi-barát – jelentősen javult az életszínvonalam, amikor kiszabadultam belőle. Sokkal jobb a közérzetem, mióta dolgozom. Jóval nagyobb az önbizalmam, és úgy érzem, sokkal inkább én irányítom az életem. Na meg van önálló keresetem. Az egyetemen maradni csak időpocsékolás lett volna – több év ment volna el egy papírért, ahelyett, hogy értékes szakmai tapasztalatot szereztem volna.

Milyen volt elvállalni a fórumon az adminisztrátori szerepet, illetve mit jelent számodra a fórum közössége?

Amikor szóba került, hogy legyen egy fórum, épp friss munkavállaló voltam. Úgy gondoltam, hogy az informatika-tudásomat ezzel is fejleszthetem, ezenkívül gyerekkori álmom volt az is, hogy legyen saját szerverem. Azelőtt is volt tárhelyem, amit tanulásra használtam, de ez kiváló alkalom volt arra, hogy a fórumnak is helyet biztosítsak. Így lettem a fórum adminja.
Nagyon sokat jelent, hogy hozzám hasonló emberekkel találkozom, kommunikálok, kecskülök. Olyanokkal, akik hasonló dolgokon mentek keresztül, hasonló a gondolkodásmódjuk, még ha nem is ugyanaz érdekli őket, ami engem. Van, amiben jobban meg tudok nyílni előttük, mint az NT-k előtt, az aspispecifikus dolgokról velük szívesebben beszélek. Ezenkívül az, hogy a fórum egyik vezetője vagyok, egyfajta felelősséggel is jár, ugyanakkor általánosságban a vezetői készségek fejlesztéséhez is hozzájárul, ami szintén hasznos más területeken is. Ez megerősít engem.

____________________________________________

Köszönet Tarának is a közreműködésért!

Advertisements
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Nagy Zsú szerint:

    Hát ,én élveztem a “kecskülést Jó megfogalmazásban, átélhetően, átérezhetően jött le nálam. Lekötött. Kell hangot adni annak hogy vagytok! (szerencsére ti “beszéltek”) Színesek, eltérő személyiségek,aspik.Hurrá! Jó hogy összetartotok. Jó, hogy Semota elindította blogját! Előny ha az ember ismeri magát, tisztában van vele, milyen előnyökkel, hátrányokkal számolhat.Szóval további sikeres kecskülést! De komolyan.
    Nagy Zsú

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s