Pride

“Magyarország toleráns ország” – jelenti ki egy vezető politikus*. Ha az lenne, akkor nem figyelmeztetnék a rendezők a Pride résztvevőit a rendezvény végén, hogy helyszínt elhagyva inkább tegyék el a szivárványos dolgokat, “nehogy baj legyen”.

pride1

Tarával, egy másik spektrumtárssal és további ismerősökkel, köztük több érintettel vettünk részt szombaton az LMBTQ közösség jogaiért kiálló 20. Budapest Pride-on. A vidám hangulatú, pörgős zenére táncoló résztvevők, szervezők és biztonsági emberek az Andrássy útról a Lánchídon keresztül vonultak át a Tabánba, ahol piknikkel zárult az egy hetes rendezvénysorozat. A Pride szervezői többek közt fontosnak tartották hangsúlyozni azt is, hogy minden olyan csoportot biztosítanak támogatásukról, amely hátrányos megkülönböztetésben részesül.

Pride2

Spektrumtársakkal is találkoztunk

Nem érintett támogatóként hihetetlenül jó érzés volt megtapasztalni, hogy az LMBTQ közösség mennyire befogadó – ahogy aspergeres közösségként mi is befogadjuk azokat a neurotipikusokat, akik nem alacsonyabb rendűként tekintenek ránk, nem akarják megmondani nekünk, hogy hogyan kellene élnünk és gondolkodnunk, hanem elfogadják, hogy az emberek sokfélék, a sokféleség pedig nem potenciális veszélyt, hanem értéket jelent.

Mindent összevetve, sokkal szívesebben tartozom egy egyenlőségért kiálló, támogató csoporthoz, mint a kordonon túlról kiabáló maroknyi gyűlölködő ellentüntetőhöz, azokhoz, akik miatt kordonokkal kell védeni a felvonulást, vagy azokhoz, akik miatt a rendezvény helyszínét elhagyva el kell tenni a szivárványos zászlókat, transzparenseket és kiegészítőket, “nehogy baj legyen”.

*De mit is jelent az, hogy “tolerancia”?

A tolerancia eredendően türelmességet jelent, mára azonban kibővült a jelentésköre és elsősorban a másság, a más gondolkodás, a másfajta világnézet, viselkedés feltétel nélküli elfogadását jelenti – nem az egyetértést, azonosulást vagy követést, hanem az elfogadást. A gyakorlatban azt, hogy a másik embert, a gondolkodását, világnézetét feltétel nélkül elfogadjuk olyannak, amilyen – legyen a másik ember bármilyen nemű, korú, anyagi helyzetű, legyen bármilyen bőrszíne, vallása, nemi irányultsága, legyen akár autista, mozgássérült, látássérült stb.

A tolerancia tanulandó, ehhez azonban elengedhetetlen az érdeklődés és a nyitottság. Aki eredendően nyitott a másság, a többféle érték felismerésének irányába, az toleránsabbá válik.

P1100033-2

Sokan összetévesztik a toleranciát a tűréssel – tűrni azt szoktuk, ami kellemetlen, zavaró, ha pedig eléri a tűréshatárunkat, akkor konfliktus származik belőle. A tolerancia ezzel szemben nem jár feszültséggel vagy kényszerrel. Ebből a téves asszociációból származnak az olyan kijelentések, mint pl. “Én igazán toleráns vagyok a ‘más’ emberekkel addig, amíg nem tolják az arcomba a másságukat”. Ez nem toleráns, hanem korlátolt, frusztrált magatartásra utal.

Sok ember hangoztatja magáról, hogy mennyire toleráns (aztán következik a “de”, a “ha”, az “addig, amíg”, majd az angolnázás különböző fajtái), azonban aki valóban az, annak ezt nem kell hangoztatnia. Toleráns az, aki nem ütközik meg mások (látható vagy láthatatlan) megkülönböztető jegyein, hanem elfogadja és természetesnek tartja a különbözőséget.

Reklámok
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s