A hírközlés felelőssége

London McCabe

Néhány hete járta be a nemzetközi sajtót egy hatéves nonverbális autista kisfiú, London McCabe esete, akit az anyja ledobott egy öböl felett átívelő hídról. A gyilkosság az amerikai Oregon államban történt.

A kisfiú családja szerint imádta a sapkákat, a szüleit, szeretett plüssállatokkal játszani, sokat mosolygott és nagyon nehezen ment neki a mások által érthető önkifejezés.

A szülő által elkövetett gyerekgyilkosság a társadalom által egyik legsúlyosabban elítélt bűncselekmény. Ennek fényében, ha egy átlagos gyereket megöl a szülője/gondozója és az eset bekerül a médiába, rendszerint óriási közfelháborodás a válasz.
Ha azonban az áldozat egy autista gyerek vagy felnőtt, akkor mindenképpen említésre kerül az is, hogy az elkövetőnek és a közvetlen környezetnek mekkora gondot okozott az áldozat autizmusa. A hírt kommentelők hozzáállása is teljesen más, ha egy átlagtól eltérő gyerekről van szó.

silhouettespics3

A kép a Karla’s ASD Page Facebook oldalán megjelent illusztráció mintájára készült.

A hírt átvette néhány magyar portál is, a kommentelők hozzáállása pedig ezek alatt is hasonló mintázatot mutat:

comments

Megfigyelhető, hogy miként mutatják be az esetet a hírportálok és mennyire másként reagálnak az olvasók, ha kiderül, hogy az áldozat autista volt:

– Sok cikkben semmi nem derül ki a gyerekről (az angol nyelven megjelent cikkek egy része erre is kitér néhány mondatban), csak az, hogy autista volt.
– A hangsúly nem a gyilkosságon van, hanem azon, hogy az elkövetőnek a saját életében milyen nehézségekkel kellett szembenéznie.
– Az autizmust általánosan betegségként, a szülők és gondozók életét jelentősen megnehezítő teherként prezentálják.
– Ennek hatására az elkövetőt a körülmények áldozataként tüntetik fel.
– Sokakban szimpátia alakul ki az elkövető iránt.
– Nem az áldozatot, hanem az elkövetőt sajnálják (vagy mindkettőjüket).
– Az áldozat autizmusa magyarázat vagy mentség lesz az elkövető számára.

A rendszer hibáztatása kimerül az anyának nyújtott segítség hiányának ecsetelésében. Arra viszont az esetről tudósító beszámolók nem térnek ki, hogy bizonyos autizmusszervezetek tevékenységének hatására a közvéleményben még mindig egy erősen negatív autizmuskép él, sokszor azt sugallva vagy akár nyíltan hangoztatva, hogy az autizmus egy “gyógyítandó”, “kezelendő”, netán a “társadalomból kiirtandó” jelenség. Ari Ne’eman, az Autistic Self Advocacy Network (ASAN) alapítója és elnöke szerint az érintetteket meggyilkoló szülők és gondozók a fenti hozzáállás következtében egy olyan ideológiát tettek magukévá, amely szerint a fogyatékos életnek nincs értelme, ezért  úgy gondolják, hogy az autizmust meg kell szüntetni. Ha pedig nem válnak be a kezelések, vagy nem részesül fejlesztésben az érintett, a gondviselő agresszívvá válhat. (Nem mellesleg ugyanez a hozzáállás produkálja az olyan hozzászólásokat is, mint “Londonnak így volt a legjobb.”)

Az áldozat autizmusának “enyhítő körülményként” való feltüntetése a közvéleményben és az igazságszolgáltatásban több okból is nagyon veszélyes:

– Azt sugallja, hogy az autista emberek a többségnél alacsonyabb rendűek.
– Azt sugallja, hogy az autisták élete kevesebbet ér.
– Más autisták életét veszélyeztetheti (hiszen kisebb súlyú bűncselekménynek számít).
– A negatív autizmuskép közvetítésével tovább erősíti az autizmusról kialakult negatív sztereotípiákat.

Reklámok
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) A hírközlés felelőssége bejegyzéshez

  1. Laszlone kovacs szerint:

    Az, hogy a kepen hogyan nez ki a kisfiu meg egyaltalan nem jelenti azt, hogy nem autista…es igen, nagyon sok minden kozrejatszhatott, hogy az Edesanya ezt megtette…a tarsadalomnak, az atlag embereknek fogalmuk sincs, hogy mi az, hogy autista?…a legtobb esetben nem kezelik megfeleloen meg azok sem, akikhez az ember segitsegert fordul, es akiknek valojaban a legjobb tudasuk szerint segiteni kellene…

    • _AC_ szerint:

      Pontosan ezért kell minél szélesebb körben ismeretet terjeszteni, elsősorban maguk az érdekvédő érintettek és a velük együttműködő neurotipikus partnerek részéről. Ami pedig valótlan információ vagy a marginalizált helyzetünk fenntartásához járul hozzá, netán veszélyeztet bennünket, arra rá kell mutatni és hangot kell adni annak, hogy ez ártalmas.
      Ez a komment egyébként úgy hangzott, mintha te is fel akarnád menteni az anyát a tette alól.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s