Asperger-szindróma: Hogyan mondjuk el másoknak?

Elmondjuk-e a családnak és a barátainknak, hogy Asperger-szindrómával élünk? És ha igen, hogyan? És pontosan kiknek? Ebben a videóban ez a nagyszerű aspi lány osztja meg velünk a tapasztalatait és a gondolatait ebben a cseppet sem egyszerű és bizonyára sokunknak gondot okozó témában. Mindenki kedvére kiegészítheti a saját ötleteivel és tapasztalataival.

Advertisements
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

7 hozzászólás a(z) Asperger-szindróma: Hogyan mondjuk el másoknak? bejegyzéshez

  1. manna szerint:

    Én a főnökömnek biztos, hogy nem mondanám el. Nem szeretnék majd később repülni a munkahelyemről valami mondvacsinált ok miatt, közben pedig a valódi oka ez lenne.
    Viszont szerintem a közeli barátok tényleg megérdemlik, hogy tudjanak róla. És valóban, a bizalom jele, ha elmondod nekik. Ők azután sem fognak másként nézni rád.

  2. sora szerint:

    – Köszönöm a fordítást! Korrekt munka, hosszú ez a videó – irigylem a kitartásod!
    Jót választottál, hasznos..
    – Ez a leány általában – szerény véleményem szerint – NT-nek néz ki, amit mond, az már más kérdés. Viszont ebben a videóban eléggé aspi. 🙂
    – Optimális esetben: fontos, hogy akivel az embernek rendszeres kapcsolata van, az tudja. A barátok tudják, miért más az ember, mikor mi okozhat nehézséget. A munkahelyen pedig még fontosabb: mert ahogy a videóban is elhangzik, néha nem megy úgy…

    Csakhogy ahol van adó, ott vevőnek is lennie kell. Az embereknek el kellene fogadnia ezt a dolgot. Ennek a lánynak nagy szerencséje van: elfogadó család, barátok, és munkáltató.
    Esetemben ez a történet konkrétan ott tart, hogy anyám sem akarja elfogadni, hogy talán néhány furcsaság ezért lehet(ett). Van valami, ami végig ott volt. Ez az oka. Hiába hozok konkrét példákat, vagy próbálok érzésekről beszélni.
    No persze az ok, az nem mentség. A képességünk határán kell teljesítenünk. Viszont ha mindenki tudja, talán az ember könnyebben engedi el a kormányt, és mutat az AS-re. Ettől semmi sem lesz jobb.

  3. sora szerint:

    Ja igen, még egy gondolat. Kicsit túlmutat a videó témáján: mi változik, ha ÉN _biztosan_ tudom, ha mások is tudják, és esetleg el is fogadják? Úgy képzelem, mint A gépész című filmben, amikor mindent bevall… 🙂 Azután értékes beszélgetések, fejlesztés, a határok felmérése, segítség, kontakt. Ezt szeretném. Naiv vagyok. Ezzel szemben lehet semmi sem változna. Csak egy papírral több, ennyi. A nagy magyar valóságból kiindulva esélyes..

  4. aspiesarecool szerint:

    “No persze az ok, az nem mentség. A képességünk határán kell teljesítenünk. Viszont ha mindenki tudja, talán az ember könnyebben engedi el a kormányt, és mutat az AS-re. Ettől semmi sem lesz jobb”
    Ez pontosan így van, sőt, elképzelhető, hogy más is könnyebben mutat az AS-re, valaki a környezetből. Ezért is jobb szerintem is, ha csak a legközelebbi barátok tudják, mindenkinek nem kell elmondani. Ekkor már nem lehet annyira az AS mögé bújni. Az AS egy kihívás, amivel szembe kell nézni, nem igaz, hogy nem lehet előrehaladni.
    Viszont munkahelyen én sem mondanám el, de persze ez függ attól, hogy a munkádra mennyire van hatással az AS (na meg milyen a kapcsolatod a főnököddel).

  5. semota szerint:

    szerintem az tiszta hülye, aki minduntalan az AS-re mutogat.
    nekem világéletemben az volt a célom, hogy sikeres legyek, hogy valamiképp a többi ember fölé nőjek. a hátam közepére sem hiányzott volna egy olyan címke, ami sokak szemében valamiként arra predesztinál, hogy kevesebb legyek a többieknél. holott korántsem vagyok kevesebb, sőt…

    • sora szerint:

      Vannak bizonyos dolgok, melyek sosem fognak úgy menni, mint a többségnek. Ezért jó, ha az ember tudja/sejti, hogy másmilyen. De más dolgok még jobban is mennek…
      Ha nem kell emberekkel foglalkozni, én többnyire jól teljesítek bármiben amit rám bíznak. Sajnos az elfogadás nem tart olyan szinten, hogy munkahelyen fel lehessen vállalni a dolgokat. Pedig néha, bizonyos helyzetekben kényelmesebb lenne – bizonyos szintű megértés…

  6. semota szerint:

    “Viszont munkahelyen én sem mondanám el, de persze ez függ attól, hogy a munkádra mennyire van hatással az AS (na meg milyen a kapcsolatod a főnököddel).”

    ez afféle róka fogta csuka. hiszen pont akkor nem mondhatod el, amikor a legnagyobb szükség van rá… ha nincs hatással a munkádra, akkor minek mondanád? hasonlóképpen, ha jó a kapcsolat a főnökkel, akkor amúgy is megengedőbb, tehát nem kell elmondani.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s